labor

Emlék esőben

Szenvedve szemerkél ma a tavaszi monszun

míg kint ázom, emléked egyre elmosódik

mintha elvinné a viz,

messze vinné ebben a kanálisban,

sajnálom a képet.

arcod ahogy tükröződik a pocsolyán,

összeveri a langyos eső

jaj, ne, jajj!

gyorsan esernyőt teszek tükrözött arcbőröd fölé,

képkeretet faragok neked

díszbe teszlek, méltóan óvlak.

s látom most, kifeszült a kép.

valójában csak én vagyok,

magamat sirattam.

írta: DD., 2011. ápr. 20. 19:13 - címkék: és kategóriák: metrista - 1 komment

Száműzetés és álom

talán mindennap láttalak elmenni a fák között.

s csak én látom, hogy ágaikkal simogatnák szép arcod.

De ahogy elmész mellettem,

te erősebb, én egyre gyengébb vagyok.

nem tudom mióta dobog egyre feljebb a szívem.

már három hónapja hogy rodostóban roskadok

várok, álmodok, mint egy remete, kinek egyetlen imádsága Istenhez:

hadd legyek nyári fa,

hogy zöldellő hűs lombjaim alatt mehess.

mégha részegek és kutyák meg is tisztelnek, s míg

leveleim viharok és gyerekek tépik

s a nap sugara éget,

vagy míg ki nem döntenek, veled lehessek

(Taipei 2010 okt)

írta: labor83, 2010. nov. 2. 16:30 - címkék: és kategóriák: metrista - még nincsenek kommentek

Utazás napkeletre

írta: labor83, 2010. szept. 5. 11:04 - címkék: és kategóriák: - 1 komment

satu

két pofa sör között

nyöszörgök

szabadabb nem lehetnék,

de rab vagyok

arcizmaid és minden mosolyod

rabja, mely csakis az enyém.

mert én szültelek

valótlan teremtmény.

írta: labor83, 2010. jún. 24. 21:19 - címkék: és kategóriák: metrista - még nincsenek kommentek

tizenhárom év

kétszerkettő négy

négyszerkettő nyolc

üres a polc

egy móka

két kakaó

jobbegyenesedet szerettem

mert pont talált.

még három: tizenkettő

elfedi az elfedő

meg egy: tizenhárom.

pénteken nem jössz.

írta: labor83, 2010. jún. 7. 10:05 - címkék: és kategóriák: metrista - még nincsenek kommentek

Ervin Nyiregyhazi - Schubert: Der Wanderer

Nyíregyházi... megint.

Ha az ember már minden zenét és zongoristát megúnt és semmi sem jó, akkor jön Nyíregyházi. Nyíregyházi tipikusan egy 1 kilométer széles vásznon játszik. Óriási hegyek, a madarak csicsergése egy fájdalommal teli férfihez szólnak: az érzései olyan mélyek, hogy beleszédül az ember, de ugyanakkor nagyon gyengéd. Nem is véletlen... Schubert szerelmi csalódások vándorát komponálta meg.

írta: labor83, 2010. febr. 2. 1:35 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

A Vatár

Hogy miazhogy megnéztem az Avatárt?

-Miazhogy! Kezdésnek az amerikaiűrhajóhíbernáció után a mozgássérült amerikai tengerészgyalogos szerencsétpróbál a világ legbrutálisabb orientációjú helyén, ahova csak az olyanok mennek, mint ő. Neki nincs lába de bátorsága van. Majd folytatódik, hogy lecserélik őt a testvérére, hogy jó lesz mert a testvére megmurdált a hibernációs út során... Mindenesetre a lényeg nem itt van, hanem abban, hogy ultramodern világ kapzsisága összeütközik a panteista totálharmóniával, ahol az ember már nem szeretne ember maradni, viszont humanoid annál inkább, mert a távoli világ emberszabású harmóniája lélegzetelállító. A Humán tranzfizimiskális telepatikus empatikája majd a humán-emberközpontúságból a humanoid panteistába metamorfózulása a film princípiuma. Lényeg: A kegyetlen emberi természetet a panteista harmóniába kell feloldani... -Szerintem inkább ott kéne kezdeni, hogy megtanítjuk a gyerekeinket egy-egy népdalra és megmondjuk nekik, hogy a lépcsőházból nem köpködünk a kopasz bácsira és, hogy viselkedjen társaságban... ja és hogy felelős a környezetéért...
Amúgy igazából a véreskezű humanoidgyilkos katona miatt utálhatjuk amerikát, de a panteista tengerészgyalogos miatt szeretjük...- mert ő is amerikai...